Daniel Kahneman – Gyors és lassú gondolkodás [jegyzet]

[konyv_bevezeto]

Az ember hihetetlenül irracionális. 

Azt gondoljuk, hogy logikusan átgondolt döntéseket hozunk, miközben az érzelmeink irányítják szinte minden választásunkat.

A közgazdaságtan úgy épült fel több száz évig, hogy az embert egy teljesen racionális teremtménynek tartotta, aki a lehető legjobb és legracionálisabb döntéseket hozza egy adott helyzetben.

A valóságban ez nem igaz, így az utóbbi 2-3 évtizedben létrejött egy új tudományág, amelynek viselkedési közgazdaságtan a neve, és a hagyományos közgazdaságtant a pszichológiával ötvözi.

Ennek hatására 2002-ben a történelem során először (és azóta többször is) pszichológus kapta meg a közgazdasági Nobel-díjat — aki történetesen ennek a műnek a szerzője.

Heurisztikák

A szisztematikus hibákat és tévedéseket szaknyelven torzításoknak (biases) vagy heurisztikáknak (heuristics) nevezzük. 

Ezek az emberi gondolkodás alapvető hibái, bizonyos körülmények esetén szinte biztosan bekövetkeznek.

Heurisztika: Egyszerű eljárás, ami az agyban történik, és amely segít megfelelő, bár sokszor nem tökéletes választ találni a nehéz kérdésekre.

Rengeteg van belőlük, néhány példa:

• Mózes-illúzió: Az egyes fajtákból hány állatot vitt be Mózes a bárkába? Tippelj egy számot, mielőtt tovább olvasol!
  • A megoldás: Nem Mózes, hanem Noé volt az. Ez a hiba a normaelmélet miatt van, mert biblia személlyel helyettesítjük, és mert stimmelnek a szótagok. Rengeteg ilyen emberi tévedés létezik, amikor nem a konkrét dologra koncentrálunk, hanem az őt körülvevő kontextusra.
• Expozíciós hatás (Mere-exposure effect): Ha valamit többször látunk (pl.: egy szót), akkor pozitívabbnak ítéljük tudatalatt. Ez az evolúció miatt van, ugyanis muszáj félelemmel reagálnunk az új dolgokra, különben kicsi a túlélés esélye.
• Dicsfényhatás (Halo effect): A magabiztos és jóképű/szép embereknek nem csak a kinézetét, hanem a gondolatait is előnyösebben ítéljük meg, mint amilyenek valójában. Egy személyben tehát vagy mindent kedvelünk, vagy semmit. Ha csinos, akkor biztos okos is – pedig nincs összefüggés a kettő között.
• Elérhetőségi heurisztika (Availability heuristic): Az emlékek megtalálásának gyorsasága az egyik legfontosabb tényező a memória működésében. Azt hisszük például, hogy többet lépnek félre a politikusok, mint az orvosok, mert az ő félrelépéseiket felkapják az újságírók – a valóságban pedig ez nem igaz.
• Ítéletalkotási heurisztika (Judgment bias): Ha valami könnyebb, annak mennyiségét túlbecsüljük. Például könnyebb szó eleji betűt megadva szavakat mondanunk, mint ha arra kérnek, legyen ugyanez a betű a szó harmadik betűje – ezért azt hisszük, nagyobb valószínűséggel jelenik meg az ez a kiválasztott betű a szó elején, pedig ez nem igaz.
• Érzelmi heurisztika: Az érzelmek sokkal nagyobb erővel bírnak, mint a logika, és sokkal több döntésünket befolyásolják.
• Megerősítési heurisztika (Confirmation bias): A kutatási hipotézisekkel szemben (ahol igyekszünk cáfolni), az emberek olyan adatokat keresnek, amelyek összeegyeztethetőek az aktuális meggyőződéseikkel. Tehát olyan híroldalakat olvasol, amelyek támogatják a már meglévő nézeteidet, és nem kifogásolják azt.
• Kerethatások: Vonzóbb a 90%-ban zsírszegény, mint a 10% zsírtartalmú – pedig a kettő teljesen ugyanaz. Ahogy az 1000mg C-vitamin is meggyőzőbb, mint az 1 g. Az egyén csak azt látja, amit elé rakunk, még ha teljesen ugyanazt is mondjuk el más köntösbe bújtatva.

Tehát az intuitív heurisztikák (Intuitive heuristics) lényege: Amikor nehéz kérdéssel szembesülünk, gyakran egy könnyebbre válaszolunk, és rendszerint nem vesszük észre a cserét. 

A gyors és lassú gondolkodási rendszer

Két fajta döntés létezik: 

1. Heurisztikus (könnyebben hozzáférhető) — ez az első rendszer, tehát a gyors gondolkodás, amely nagyon hasznos a túléléshez, de az átgondolt döntésekben inkább hátrányt jelent
2. Szakértői (nehezen hozzáférhető) — ez a második rendszer, tehát a lassú gondolkodás, amely bár túl lassú az alapvető funkciókhoz és rengeteg energiát emésztenek fel, mégis sokkal jobb döntések hozhatók általa

Ha nem jut eszünkbe „gyors, könnyű” válasz, akkor lassabb, megfontoltabb, több erőfeszítést igénylő gondolkodásba váltunk.

A gyors és lassú gondolkodási rendszer különbségei:

• A gyors gondolkodást (1. rendszer) nem lehet kikapcsolni, tehát ha meglátunk egy szót, el fogjuk olvasni önkéntelenül. De mikor már egy egész bekezdést kell elolvasnunk, azt már a lassú gondolkodás (2. rendszer) végzi el.
• A gyors gondolkodás tudattalan, míg a lassú tudatos, és nagy erőfeszítést igénylő. Egy matematikai feladat lassú gondolkodást vált ki, míg a telefonunk nyomkodása gyorsat.
• Az 1. rendszerből hiányzik a kételkedés, nincs tudatában, hogy vannak más alternatívák. A kételkedés a 2. rendszeré.
• Amikor a 2. rendszer el van foglalva, majdnem mindent hajlamosak vagyunk elhinni. Ezért ha az emberek fáradtak, könnyebben befolyásolhatóak.

A legkisebb erőfeszítés törvénye: Ha több különböző módon tudjuk elérni ugyanazt a célt, a legkevésbé energiaigényes megoldás felé fogunk hajlani.

A 2. rendszer ezért többnyire úgy keres érveket, hogy azok megfeleljenek az 1. rendszer véleményének.

Hogyan használhatjuk megfelelően az agyunkat?

Végrehajtó kontroll

Beprogramozni a memóriát és az agyat, hogy a szokásos válaszoktól eltérő utasítást kövessen.

Ez nagyon fontos készség, az izraeli légierő irányítóinál például az intelligenciánál jóval fontosabb a figyelem irányításának hatékonysága.

Az 1. rendszer nagyobb befolyást tud gyakorolni a viselkedésre, amikor a 2. rendszer elfoglalt (használatban van) vagy fáradt (túl sokat volt használatban). A kognitívan elfoglalt emberek például nagyobb eséllyel hoznak önző döntéseket, használnak szexista kifejezéseket és alkotnak felszínes ítéleteket.

Ha túl sokat stresszelünk valamin, akkor rontjuk az eredményünket benne, hiszen megterheléssel jár stresszelni rajta.

Énlemerülés (Ego depletion)

Az akaraterő vagy önkontroll gyakorlása fárasztó, így ha erőszakkal vesszük rá magunkat valamire, kevésbé leszünk a következő feladatban képesek az önfegyelemre. 

Az énlemerülés hatását vissza lehet fordítani energia bevitellel, például glükóz fogyasztásával. Ezért nagyon fontos a megfelelő táplálkozás.

Akik túlságosan magabiztosak és túlságosan bíznak saját intuíciójukban, azok kellemetlennek találják a kognitív erőfeszítést (2. rendszer) és ha lehet, elkerülik. 

Amint szerephez jut az 1. rendszer és az emberek igaznak gondolnak egy következtetést, nagy valószínűséggel az alátámasztó érveket is annak fogják – akkor is, ha valószínűtlenek. Így működik a gyors gondolkodásunk.

Mentális sörétes puska

Az első rendszernek nagyon nehéz csak annyit elvégeznie, amivel a 2. rendszer megbízta, ugyanúgy, mint ahogy a sörétes puskával sem lehet egyetlen pontra célozni.

Ezért mindenképp hatással lesz ránk az 1. rendszer (érzelmek).

Az intelligencia tehát nem csak gondolkodási képesség, hanem azt is jelenti, hogy képesek vagyunk-e megtalálni az emlékezetünkben releváns információkat, és oda irányítani figyelmünket, ahol szükség van rá. Tehát ha egy ember mindig végiggondol valamit részletesen, azok fölé emelkedik, akik csak egy gyors választ keresnek.

Akik az 1. rendszerükre hasonlítanak, azok hajlamosak az első eszükbe jutó gondolattal válaszolni, ezáltal impulzívak, türelmetlenek, azonnali jutalmazásra vágynak. Ez végül sikertelenséghez vezet.

A két rendszer működése a gyakorlatban (példákkal)

A 2. rendszer az emlékezetből előhívott adatokkal dolgozik, melyeket az 1. rendszer automatikus és önkéntelen műveletei biztosítanak.

Az üzenet lényege a történet, amely az éppen elérhető információkon alapul még akkor is, ha az információ mennyisége kevés és minősége gyenge: „Csak az létezik, ami látszik.”

A fejünkben lévő világ tehát nem a valóság pontos másolata – az események gyakoriságáról alkotott elképzeléseinket két dolog befolyásolja:

• a bennünket elérő üzenetek gyakorisága
• a bennünket elérő üzenetek érzelmi intenzitása

Tehát a fenti példa itt is igaz: Azt hisszük, hogy többet lépnek félre a politikusok, mint az orvosok, mert az ő félrelépéseiket felkapják az újságírók – a valóságban pedig ez nem igaz.

A kockázat sem egy külső létező, ami elménktől és kultúránktól függetlenül létezik. Az emberek találják ki, azért, hogy segítségével megértsük az élet veszélyeit és bizonytalanságait, és megküzdhessünk velük. A veszélyek valósak, de a hozzájuk rendelt kockázat nem. És nem is objektív! 

A 2. rendszer kudarcának két oka van: tudatlanság vagy lustaság. Tehát az embernek vagy nincs elég információja a racionális döntéshozatalhoz, vagy nincs elég ereje (elfáradt).

A kétséges információt tehát ugyanúgy kell kezelnünk, mint az információ hiányát. Mindezt azonnal, különben 1. rendszerünk igaznak hiszi.

Emiatt az emberek többsége sokkal inkább sztereotípiák alapján hoz döntést, mintsem alapgyakoriság alapján (több politikus megcsalásról hallok = biztosan több is van).

Asszociatív koherencia: Valamiről eszünkbe jutnak más dolgok, és ez egy egész hullámot indít be, kiváltanak valamiféle reakciót, amelyek szintén megerősítik az eszünkbe jutó dolgokat. Például a narancssárga egyesekben a narancsot, másokban a Halloweent juttatja eszükbe. Erről pedig sok embernek eszébe jutnak a tökök (hiszen a naranccsal és a Halloweennel ezt „feszítettük elő”).

De mi is az az előfeszítés?

Florida-hatás: Előfeszítik az időskort arra utaló szavakkal (kopaszodás, őszülés, Florida (sok nyugdíjas), majd mérik, milyen gyorsan sétálnak. Az eredmény: sokkal lassabban sétálnak az emberek, ha előfeszítették nekik az időskort az agyukban. Viszont ha mi nem vagyunk idősek, és nem kedveljük az időseket, akkor jóval gyorsabban mozgunk a megszokottnál.

Ideomotor hatás: Egy gondolat befolyásolja a cselekvést, de fordítva is működik. Az előző példánál maradva ha megkérjük az embereket, hogy lassan sétáljanak (pl. normál tempó 1/3-a), akkor sokkal gyorsabban felismerik az időskorral kapcsolatos szavakat. Így működik az agyunk: ha mosolyogsz, vidám leszel. Ha vidám vagy, mosolyogni fogsz. A gondolat hat a viselkedésre, és a viselkedés hat a gondolatokra.

Mindez pedig tudatalatt is működik! 

Egy kísérletben fülhallgató tesztelésére hívják az embereket. A kérdés: torzít-e számukra a hang, ha előre-hátra mozgatják a fejüket? Egy másik csoportnak oldalra kellett mozgatnia. A valós kísérlet azonban nem ez volt, hanem az, hogy megvizsgálják, vajon hatással van-e rájuk, ha bólogatnak vagy nemleges fejrázást végeznek. Akik előre-hátra mozgatják a fejüket (tehát bólogatnak), azok többnyire elfogadják amit hallanak (pl. rádió beszélgetés véleményei), a másik esetben (nemleges fejrázás) többnyire elutasítják.

Minden előhangolás hatással van ránk, tehát bármi történik velünk, az hatással van az utána következő eseményre.

A pénzre előhangolás például függetlenebbé, magabiztosabbá, ugyanakkor önzőbbé is tesz minket, ami miatt egyedül akarunk lenni (összességében tehát erősíti az individualizmust).

Lady Macbeth-hatás: Ha az ember lelkiismerete nem tiszta, sokkal több mosószert és szappant vásárol.

Koherencia iránti igényünk miatt elvárjuk, hogy a nagy eseményeknek következményei legyenek, és ezekhez okokat keresünk, hogy megmagyarázhassuk. “Minden okkal történik”.

Vágyunk arra, hogy szereplőket azonosítsunk, személyiségvonásokkal és intenciókkal lássuk el őket, majd a cselekedeteiket egyéni hajlamok kifejeződésének tekintsük. Még ha háromszög alakzatok mozognak egymás körül, akkor is azt érzékeljük, hogy “kergetik egymást”.

De hogyan is működik az előhangolás?

Az előhangolás

Ha tulajdonságokat sorolunk fel, akkor a listán elsőként szereplők megváltoztatják az utánuk következő jellemzők értelmét.

János: intelligens-szorgalmas-impulzív-kritikus-makacs-irigy

József: irigy-makacs-kritikus-impulzív-szorgalmas-intelligens

János szimpatikusabb, mint József (a legtöbb embernek).

Az intelligens személy makacssága ugyanis jogosnak érződik, de az irigy és makacs személyt az intelligenciája csak veszélyesebbé teszi.

Pedig teljesen ugyanaz a leírás, csak fordított sorrendben.

Ugyanez, ha egy dolgozatot javít az ember: Ha az első feladatra magas pontot ad a tanár, akkor később megelőlegezi a bizalmat és a kétértelmű válaszokra is magasabbat fog adni. 

Ezért olyan fontos az első benyomás!

1. Az 1. rendszer az elérhető információkból felépíti a történetet, a választ 
2. A 2. rendszer azonban tudja, hogy nem elég az információ, elhamarkodott volt a döntés, stb. 

Tehát ha új információ jön, felülvizsgálat történik, de megmarad az első benyomás elsőbbsége által okozott torzítás.

Ez azonban módosítható!

PÉLDA: Ha meeting van, mindenki írja le a véleményét egy lapra, mert ha nem, akkor a hamar felszólaló mögé felsorakoznak mások is (eltérítve saját álláspontjukat)

Hogyan használható a két rendszer tudatosan?

Ha valamit sokszor ismétlünk, ismerőssé válik. 

Egy idő után pedig már nem tudjuk megkülönböztetni az ismerősséget az igazságtól, tehát minden, ami ismerős lesz, igaznak fogjuk tekinteni.

Ez volt a 2016-os amerikai elnökválasztási kampány fő alapelve.

Ha valakit meg akarunk győzni, oldani kell a kognitív feszültséget, például:

• olvashatóvá tenni a szöveget (minél jobban kiemeljük, annál többen hiszik el)
• minél egyszerűbb fogalmazás, minél jobb megjegyezhetőség
  • pl.: ha versbe foglaljuk, még többen hiszik el (rímelnek)
• könnyen kiejthető nevet adjunk a forrásnak

Minél jobban sugározzuk a kognitív könnyedséget, annál sikeresebbek leszünk (pl.: hiteles egyéntől jön az üzenet, jól átlátható a design, könnyű a szöveg nyelvezete, stb.).

Kis számok törvénye: Mindig ellenőrizzük, hogy elég-e az adat, elég nagy-e a minta. A valóságban sokkal több a véletlen, mint gondolnánk. Ha egyszer munkába indulunk 7-kor, de a dugó miatt elkésünk, akkor nem kell automatikusan korábban indulnunk, mert túl kicsi a minta – lehet, hogy utána 5 évig nem fogunk elkésni a dugó miatt, de most éppen minden körülmény úgy jött össze, hogy ez megtörténhessen.

Ugyanez igaz, ha fej vagy írást játszunk: attól, mert 3x egymás után jött fej, még nem növekszik az írás valószínűsége. Ugyanúgy 50-50% lesz a következő dobásnál is.

A helyettesítés

Helyettesítés (substitution): Amikor egy kérdésre nem találunk könnyen kielégítő választ, az 1. rendszer keres egy hasonló, de könnyebb kérdést, és azt válaszolja meg magában.

Így működik:

• Mennyire elégedett mostanában az életével?
  Az 1. rendszer felcseréli ezt a kérdést az agyunkban erre: 
• Milyen most a hangulatom?

Vagy így:

• Mennyire lesz népszerű a miniszterelnök 6 hónap múlva?
  Az 1. rendszer felcseréli ezt a kérdést az agyunkban erre: 
• Milyen népszerű  a miniszterelnök most?

Vagy így:

• Mennyivel járulna hozzá, hogy megmentsen egy veszélyeztetett fajt?
  Az 1. rendszer felcseréli ezt a kérdést az agyunkban erre: 
• Mennyi érzelem ébred bennem, mikor a haldokló delfinekre gondolok?

Mivel megfeleltetjük a heurisztikus kérdésünket az eredeti kérdésnek (pl.: delfineknél pénzösszegben kell válaszolni), ezért elhelyezzük egy skálán a heurisztikus kérdést és amekkora az érzelmi intenzitása, akkora összeggel járulunk hozzá.

Ezért ha úgy teszik fel a kérdést, hogy előtte előhangolnak minket, akkor arra vonatkoztatjuk a kérdést, amit előtte hallottunk. 

Erre egy tökéletes példa az alábbi két kérdés egymás után feltéve:

• Hányszor randiztál az elmúlt hónapban?
• Mennyire vagy boldog mostanában?

Itt a szerelmi életünk szerint értékeljük a boldogságunkat, mert előhangolták az agyunkat, hogy azon a skálán gondolkodjunk, és ne a barátaink, kutyánk, vagy karrierünk mentén.

Amikor a családjukról vagy pénzügyi helyzetükről kérdezzük az embereket, és aztán a boldogságukról, akkor az az érzelem járja át őket.

A Déjà vu

Sokszor halljuk, hogy “mindig halgass az első megérzésedre”.

• Az előrejelző intuíciók egyik fele ismétlődő tapasztalatokból nyert készségeken és szakértelmen alapszik – tehát a tanács ezekben az esetekben hasznos.
• A  másik felük azonban heurisztikákból, melyek a feltett kérdést gyakran egy könnyebbel helyettesítik.

A jó döntésekhez meg kell különböztetnünk, hogy vajon melyik hat ránk éppen.

Az 1. rendszer a világot rendezettebbnek, egyszerűbbnek, kiszámíthatóbbnak és koherensebbnek láttatja velünk, mint amennyire valójában az. 

De ez csupán illúzió!

Csökkentik a lét bizonytalanságával szembeni szorongást.