A Leszarom rafinált művészete [jegyzet]

[konyv_bevezeto]

A világ örökké azt fújja, hogy az út a jobb élethez a több, a még több — vegyél többet, szerezz többet, keress többet, dugjál többet, legyél több!

Pedig a jó élet titka az, hogy ne izgassuk magunkat minden szaron — kevesebbet izgassuk magunkat, és csak olyasmiért, ami igaz, halaszthatatlan és fontos.

A vágy a pozitív élményekre önmagában is negatív élmény. Ugyanakkor paradox módon a negatív élmény elfogadása önmagában is pozitív élmény.

Ahogy Albert Camus egzisztencialista filozófus mondta (és biztos, hogy akkor nem LSD-zett):

„Sohasem leszel boldog, ha továbbra is azt keresed, miből áll a boldogság. Sohasem fogsz élni, ha az élet értelmét keresed.”

Egyszerűbben fogalmazva: NE PRÓBÁLD!

• Az edzőteremben elszenvedett kínok = egészség általános javulása
• Üzleti bukdácsolás = siker megértése
• Ha nem tagadod le a bizonytalanságaidat = magabiztosabb leszel

… még sokáig folytathatnánk, de már most érted a lényeget:

Mindent, ami ér valamit, akkor nyerünk el, ha felülemelkedünk a vele járó negatív élményen!

Ha menekülni próbálsz, sosem leszel boldog.

Valamit leszarni azt jelenti, hogy farkasszemet nézünk az élet legijesztőbb, legnehezebb kihívásaival, és csak azért is nekimegyünk.

Egyszer mind halunk — te, és az összes ismerősöd is.

Az itt töltött kurta időben nagyon kevés dologból érdemes ügyet csinálni.

Ha te összevissza, válogatás nélkül ügyet csinálsz mindenből és mindenkiből, akkor bizony el fogod cseszni az életed.

Létezik egy rafinált művészet, aminek „leszarom” a neve.

Hülyén hangzik? Pedig a legfontosabb képesség a boldogsághoz!

• A gondolataid hatékony összpontosítása
• A teendőid szigorú rangsorolása
• A lényeges és lényegtelen szétválasztása

Mindez egyszerűnek tűnik, de életfogytiglani gyakorlást és fegyelmet igényel — gyakran fogsz bukni.

Mégis, talán a legméltóbb harc, ami kijut az életben. Talán az egyetlen igazi harc.

Lássuk, miként tanulhatod ki ezt a rafinált művészetet!

A „leszarom” művészetének három fontos rafinériája

1. rafinéria — Le se szarni valamit nem közönyt jelent, hanem azt, hogy nem zavar, ha különbözünk.

Amikor leszarok valamit, nem azt jelenti, hogy semmi nem érdekel.

Épp ellenkezőleg!

Nem érdekel, milyen akadályok választanak el a céljaimtól, ahogy az sem, hogy kit idegesítek fel ezzel.

Az agy, ha nincs baja, kitalál párat.

Ez azt jelenti, hogy sosem leszel problémamentes, ahogy senki más sem.

Ebből következik, hogy az időd és energiád felhasználásának leggyümölcsözőbb módja, ha találsz valami fontosat és jelentőset — mert ha nem, akkor értelmetlen és felületes dolgokon őrlöd magad.

Erről szól a második rafinéria!

2. rafinéria — Ha magasról szarni akarsz a nehézségekre, ahhoz előbb találnod kell valamit, ami fontosabb a nehézségeknél.

Mindig, minden esetben be fog lepni egy nagy kupac szar.

A lényeg nem az, hogy miként pucoljuk meg magunkat a szartól.

A lényeg az, hogy megtaláljuk a szart, amivel szívesen elbajlódunk.

Micsoda küldetés ez!

Valamennyi szenvedés mindig elkerülhetetlen, mert csinálhatsz akármit, nincs élet csőd, veszteség, megbánás, sőt, halál nélkül.

Csak úgy győzheted le a szenvedést, ha előbb megtanulod, miként viseld el.

Megtanulni, hogyan táncoljunk ólomcsizmában, hogyan lazítsunk a rettegés közepette, hogyan kacagjuk ki a könnyeinket.

3. rafinéria — Akár tudomásul veszed, akár nem, mindig te választod ki, hogy min izgatod magad.

Tudod mi az érettség?

Az, hogy lényegében jobban megválogatjuk, min izgatjuk fel magunkat.

Amikor megtanulod, hogy kizárólag azon balhézz, amin érdemes.

Jó érzés, ki kellene próbálnod valamikor.

Amikor eléred a középkort, történik valami!

Csökken az energiaszinted. Megszilárdul az egyéniséged. Tudod, ki vagy, és elfogadod magad.

… mindazokkal a tulajdonságokkal együtt, amelyekért nem vagy odáig.

És ez érdekes módon felszabadító!

Az élet olyan, amilyen. Elfogadjuk a ragyáival együtt.

Ritkuló aggodalmaskodásainkat életünk azon részeinek tartjuk fent, amelyek megérdemlik:

• A családunknak
• A legjobb barátainknak
• A golfütésünk stílusának

És megdöbbentő módon éppen elég.

Ez a leegyszerűsüdés piszok mód és tartósan boldogító.

A könyv — a legtöbb önfejlesztő kötettel szemben — nem arra tanít, hogyan nyerjünk vagy teljesítsünk. A vesztésre és az elengedésre tanít meg.

Az érzelmi vagy lelki fájdalom néha fontos. Ahogy a lábujj beverése arra tanít, hogy ne ismételd meg többször, az elutasítás és csalódás is ezt próbálja tenni.

Ha kíméled magad a fájdalomtól, elszakadsz az élet valóságától.

A boldogság egyenlő a problémák megoldásával

Megoldod az egészségügyi problémádat azzal, hogy edzőtermi bérletet vásárolsz?

Máris új problémákat kreáltál — időben kell kelned miatta, minden nap rá kell venned magad, hogy elmenj izzadni, és időt kell szakítanod rá.

Minden szerdán randizol a feleségeddel, hogy megoldjátok a házassági problémátokat? Minden héten törheted a fejed, hova menjetek, mi az, amit mindketten szerettek, hogyan költsetek minél kevesebbet.

A problémák sosem fogynak el — csak lecserélődnek és/vagy felsőbb kategóriába lépnek.

A titok nem a problémamentesség!

A problémamegoldás egy boldogságot okozó tevékenység, amit folyamatosan űznöd kell.

Akkor leszünk igazán boldogok, ha megtaláljuk azokat a problémákat, amelyeknek örülünk, és amelyeket öröm megoldani.

Amit NE csinálj:

• Tagadás — Némelyek még azt is tagadják, hogy lennének problémáik. Önáltatás, figyelemelterelés, érzelmi elfojtás… ezekkel a fegyverekkel nehéz harcot nyerni.
• Áldozati szerep — Egyesek elhitetik magukkal, hogy bár vannak problémáik, semmit sem tehetnek a megoldásért. Mások hibáztatása, körülmények okolása… szintén elég szar fegyverek.

Ez eufóriát okoz, hiszen elmenekülünk a problémáktól — az eufóriára pedig rá lehet szokni.

Túlértékelt érzelmek

Az érzelmek azzal a meghatározott céllal alakultak ki, hogy segítségükkel kissé kellemesebb legyen az élet és a szaporodás.

Ennyi.

Visszacsatoló mechanizmusok, amelyek közlik velünk, hogy valami jó vagy rossz lehet-e számunkra.

Az érzelem nem több és nem kevesebb ennél.

Ha negatívat érzel, figyelj rá — oldd meg az adott problémát.

De ne hozz nagy döntéseket érzelmek alapján.

Az érzelmek ugyanis múlandók.

A pszichológusok ezt „hedonista taposómalomnak” nevezik:

Az elme mindig visszaáll semleges alapállapotba — a szerelem elmúlik, a gyász megfakul. Így van drótozva az emberi agy.

Válaszd meg, miért harcolsz!

Boldog akarsz lenni?

Akarsz egy nagy családot?

Meg egy munkát, amit imádsz?

Közhely.

Mindenki azt szereti, ami kellemes.

Mindenki gondtalan, boldog, könnyű életet akar, szerelmet, fantasztikus szexet, kapcsolatokat, tökéletes külsőt, sok pénzt, népszerűséget, tiszteletet, csodálatot.

Mindenki ezt akarja — ezt könnyű akarni.

Ennél érdekesebb kérdés az, hogy „Milyen fájdalmat kívánsz magadnak?”

Mindennek van ugyanis egy ára.

Kell a pénz? Vállalod hozzá a 80 órás munkaheteket, az unalmas feladatokat, a hülye ügyfeleket?

Akarod a díjat, de a harcot nem? Akkor sajnos esélyed sem lesz — rossz célért küzdesz.

Nem a harcba vagy szerelmes, hanem a győzelembe.

De hol hagyhatod majd abba a mászást?

Ha ezen töprengsz, akkor nem értettél meg: az öröm maga a mászás!

Ha nem az, akkor nem jó problémán dolgozol.

Az önismeret hagymája

Az önismeret olyan, mint egy hagyma.

Több rétege van, és minél többet hántunk le, annál valószínűbb, hogy a legalkalmatlanabb pillanatokban sírva fakadunk.

Az első réteg a saját érzelmeink megértése:

• „Ettől vagyok boldog”
• „Ettől vagyok szomorú”
• „Ez reményt ad”

A második réteg az érzelmeket kiváltó okok.

Ehhez a kérdések fantasztikusak, mert segítenek leásni a mélyére a dolgoknak.

• Miért haragszol? Azért, mert nem sikerült elérned valamilyen célt?
• Miért vagy letargikus? Mert nem érzed magad elégnek?
• Miért vagy fásult? Mert azt érzed, nem fejlődsz eleget?

A kérdések segítenek megérteni az érzelmek gyökerét — ha pedig ezt megismerjük, már tudunk ellene tenni.

A hagyma legmélyebb rétege tele van könnyekkel.

A harmadik réteg a személyes értékrendünk.

• Miért tekintem ezt sikernek/kudarcnak?
• Hogyan mérem magam?
• Milyen mérce szerint ítélem meg magam és a környezetemet?

Ezt a szintet elérni nagyon nehéz, de ez a legfontosabb.

Az értékrenden alapul, kik vagyunk és mit teszünk.

Azért nehéz elérni, mert az önfaggatás kínos kérdéseket — még kínosabb válaszokat jelent.

Minél kínosabb, annál valószínűbb, hogy igaz.

Ha másképp akarod látni a problémáidat, változtass az értékrendeden!

A jó értékrend MINDIG belülről fakad — nem külső elvárásoktól, emberektől vagy eredményektől.

Az értékek a fontossági sorrendről szólnak: mi a legfontosabb?

Van néhány érték, amit mindenképpen érdemes elsajátítanod.

1. Felelősségvállalás

Vállalj felelősséget mindenért, ami veled történik.

Függetlenül attól, hogy ki a hibás.

2. Bizonytalanság

Ismerd el saját tudatlanságodat.

Fogadd el, hogy örökké kételkedni fogsz abban, amit hiszel.

3. Kudarc

Fedezd fel a hibáidat és a gyarlóságaidat.

Csak így tudsz javítani rajtuk.

4. Visszautasítás

Mondd ki és halld is meg a „nem” szót.

Döntsd el, hogy mit fogsz el — és mit nem.

5. Halandóság

Sose feledd el, hogy halandó vagy.

Ha tudatában vagy, hogy egyszer megérkezik a halál, sokkal jobb döntéseket fogsz hozni az életedben.