Stephen R. Covey – A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása [jegyzet]

[konyv_bevezeto]

A könyv koncepcióját nem a szerző találta ki – bár ő írta a könyvet, de saját elmondása alapján az alapelvek már jóval előtte ismertek voltak. 

Ugyanis ezek sokkal inkább természeti törvények.

A szerző – saját elmondása szerint – csupán annyit tett, hogy ezeket összerakta, és szintézist készített belőlük az emberek számára, tehát azonosította és sorrendi keretbe helyezte őket.

Nem tanította őket, csupán elérhetővé tette.

Mitől lett a könyv igazi klasszikus mű?

1. Jól érthetően tálalta a szerző az alapelveket
2. Az alapelvek időtlenek, és nem csupán divatos technikák, amelyek holnapra elavulnak
3. A jellemfejlesztésről szól – nem csak magánembereknek, de vezetőknek is
4.  A könyv írója igazi tanító, aki a legtöbb emberrel meg akarta osztani alapelveit

Az önfejlesztés mintázata: 

Először sziklaszilárd (folyamatos változás által nem érintett) alap elsajátítása.

Azután pedig rendíthetetlenül keresni a módot a fejlődésre és önmagunk folyamatos megújítására.

Az alapelvek nemcsak, hogy nem évülnek el, de minél nagyobb a változás a világban, annál inkább érvényesek lesznek.

Nem csupán sikert elérni, de jellemet is építeni – ez a kulcs!

Nincs eredményesség fegyelem nélkül, és nincs fegyelem jellem nélkül.

A vezetés és a siker elsősorban attól függ, hogy ki vagy, mert ez az alapja mindennek, amit teszel. Ha építeni akarsz, először építsd magadat.

A jelenlegi kultúránk és a Wall Street azonnali eredményeket vár, társadalmi nyomást helyez ránk. Pedig nem csak a mai igényeket kell kielégítenünk, hanem meg kell teremtenünk az alapokat a holnapi sikerekhez is: egészség, házasság, családi kapcsolatok, közösség, stb.

Fontos: Ha valamit megtanultál, de nem csinálod, akkor valójában nem is tanultad meg. Tudni és nem cselekedni azt jelenti, hogy valójában nem is tudsz.

A magolás (a határidő legvégén nagyon gyorsan betanulni a dolgokat) még nagyobb butaság, hiszen: hogyan alkalmaznád például egy farmon? Tavasszal kihagynád a vetést, egész nyáron szórakoznál, és ősszel próbálnád hatalmas lendülettel bepótolni a munkát? Halálra lennél ítélve.

Ahogy a farm, úgy az élet is egy természetes rendszer. Az árat meg kell fizetni, az eljárásokat végig kell követni. Ki mint vet, úgy arat – nincsen királyi vagy rövidített út.

A viselkedés megváltoztatása önmagában kudarcra van ítélve, ha azt külsőleg próbáljuk meg ahelyett, hogy belülről indulna ki. A megoldás tehát a belső alapelvek és értékek elsajátítása ahelyett, hogy az ebből fakadó viselkedést próbálnánk megváltoztatni.

Így a változás belülről (az emberből) kifelé (a viselkedés felé) indul el, és nem fordítva.

Az egyénnel kezdjük, pontosabban az egyénnél is a legbelső résszel: a paradigmákkal, alapelvekkel és az indítékkal.

Az egyéni győzelmek mindig megelőzik a nyilvános győzelmeket. Látod a nagy énekesek teltházas stadionokban lezajló koncertjét, de nem látod a sok-sok óra munkát, amit még egyedül, ismeretlenül, menedzserek, stábtagok és támogatók nélkül csináltak végig.

Először tehát a magunknak tett ígéreteket kell betartanunk, hogy a másoknak tett ígéreteket is betarthassuk. Nem érdemes a személyiséget a jellem elé helyezni, és a másokkal való kapcsolatunkat javítani úgy, hogy a pozitív változást nem magunkon kezdjük.

Az elvek nem gyakorlatok! A gyakorlat egy konkrét cselekmény, amely adott körülmények között nagyon hatásos, de más körülmények között nem működik. Nem tudod a második gyerekedet ugyanúgy nevelni, mint az elsőt, hiszen mások a körülmények (pl.: a második gyerek egy testvérrel nő fel, míg az elsőnek nem volt).

Az elvek azonban minden helyzetben alkalmazhatóak, és ugyanúgy vonatkoznak egyénekre, mint házasokra, családokra, szervezetekre.

Az elveket már mindannyian ismerjük. Ezek az elvek lelkiismeretünkben és jobbik eszünkben már ott vannak. Csak nincsenek felszínre hozva.

„Azok vagyunk, amit rendszeresen teszünk. A kiválóság tehát nem tett, hanem szokás.” — Arisztotelész

A sikeres emberek kinövik az érési folyamatban a függőséget (“te-paradigma”): te gondoskodsz rólam, te teszed meg a dolgokat helyettem, te vagy a felelős.

Ezáltal függetlenek lesznek (“én-paradigma”): én vagyok az, aki meg tudja csinálni, én képes vagyok magamról gondoskodni, enyém a választás joga, én vagyok a felelős.

A kölcsönös függés “mi-paradigma”: együtt meg tudjuk tenni, mi képesek vagyunk az együttműködésre, mi egyesítjük erőinket és tudásunkat, és együtt valami nagyobbat fogunk alkotni.

A függőség (“te-paradigma”) azért hátráltat, mert másra van szükség ahhoz, hogy elérd a céljaidat.

De nem a függetlenség a legmagasabb szint, hanem a kölcsönös függés (“mi-paradigma”). Ekkor ugyanis képes vagy független is lenni, de tudatában vagy, hogy a közös munka még gyümölcsözőbb.

Magunkban is nagyszerű az önbecsülésünk, de tudjuk, hogy szükségünk van szeretetre, és szeretnünk kell másokat is. Felhasználhatjuk mások erőforrásait is, nem csak a sajátunkat.

Először azonban egyéni győzelmeket kell aratnunk (akaraterő), hogy utána közös győzelmeket arathassunk. Belülről-kifelé!

Ez adja meg a jellembeli alapot az együttműködésre — éppen ezért az első 3 elv is erről szól.

Ez után rátérhetsz a közös győzelmek kialakítására — erről szól a rá következő 3 elv.

Majd jöhet az utolsó rész — ez a 7. elv, ami az egészet összefogja.

A 7 szokás (elv) tehát a következő:

Egyéni győzelem

1. Légy proaktív!
2. Tudd előre hová akarsz eljutni!
3. Először a fontosat!

Közös győzelem

4. Gondolkodj nyer-nyerben!
5. Először érts, aztán értesd meg magad!
6. Teremts szinergiát

7. Élezd meg a fűrészt!

A valódi eredményesség két dolog eredménye:

1. Mit termelünk (aranytojás)
2. Mi a termelőeszközünk (tyúk)

A “T” (mit termelünk, avagy aranytojás) a terméket, tehát a vágyott eredményeket jelenti, amivé válni akarunk, vagy amit meg szeretnénk szerezni.

A “TK” (mi a termelőeszközünk, avagy a tyúk) a termelőkapacitás, tehát az a képesség vagy eszköz, amivel az aranytojást meg tudjuk termelni, el tudjuk érni.

A lenyírt szép gyep például egy “T”, míg a gondosan karbantartott fűnyíró a “TK”.

Így tehát pontosan úgy kell bánnod a “TK”-val, ahogy szeretnéd, hogy az bánjon a “T”-vel.

A “TK”-ból 3 féle létezik:

• Fizikai
• Pénzügyi
• Emberi

Ha szeretnéd, hogy az embereid jól bánjanak az ügyfeleiddel, akkor te is bánj jól az embereiddel. 

A változás nagyon fontos! Darwin is megmondta: nem azok az egyedek élik túl, akik a legerősebbek, legdominánsabbak, legokosabbak vagy legszebbek, hanem azok, akik a leggyorsabban alkalmazkodnak az új körülményekhez.

Sokkal könnyebben és szívesebben fogsz változni, ha van benned egy belső középpont, ami mindig változatlan marad.

Egyéni győzelem

1. szokás: Légy proaktív!

Az igazi szabadság nem az, ami történik veled, hanem az, ahogyan reagálsz rá — az inger és reakció közötti szakaszon te döntesz.

Proaktivitás: Többet jelent, mint kezdeményezni. Azt jelenti, hogy: 

• felelősek vagyunk saját életünkért
• viselkedésünk elhatározásunktól függ, nem környezetünktől
• érzéseinket értékeinknek rendelhetjük alá
• alakítani tudjuk a dolgokat, és ezért felelősséget is vállalnunk

Reaktivitás: Amikor mégis a környezetünk irányít minket, akkor ennek oka tudatos döntés (vagy annak hiánya). Ekkor hatalmat adtunk a dolgoknak, hogy irányítsanak minket. 

A reaktív embereknek jó a kedve, ha az idő is jó, de pocsék, ha az idő is az. Érzéseik, körülményeik és környezetük vezérli őket.

A proaktív emberek viszont magukban hordják a jó időt, nem külső forrásból érkezik. Az értékeik irányítják őket – alaposan átgondolt, megválogatott és belső vált értékek.

Természetesen mindkét fajta embert érnek külső ingerek, de a proaktív embereket: 

• „Csak az bánthatja meg, akinek engedik” — Eleanor Roosevelt
• „Csak akkor vehetik el az önbecsülését, ha önként adják oda” — Gandhi

Az alaptermészetünk a cselekvés — nem az, hogy eltűrjük, amit mások cselekszenek velünk.

Ezáltal először csak a körülményekre adott válaszainkat fogja megváltoztatni, de később már mi magunk fogjuk megteremteni a körülményeket is.

A problémák nem oldódnak meg önmaguktól, pedig az emberek többsége pontosan ezt várja, hiszen az emberek többsége reaktív. Pedig ha másra vársz (barátra, idegenre vagy Istenre), akkor más cselekvéseinek leszel az elszenvedője, és nem a saját cselekvéseid kialakítója.

A növekedési és fejlődési lehetőségeknek pedig mindegy, hogy a te utcádba mennek, vagy másokéba.

A proaktív emberek főként azokra a dolgokra fordítják az energiáikat, amelyek a befolyásolási körükön belül vannak.

Ezzel szemben a reaktív emberek az érdekeltségi körükre használják el a legtöbb energiájukat, emiatt pedig már nem marad a befolyásolási körükre. Más emberek gyengeségeivel és környezetük problémáival törődnek, amelyeken úgysem tudnak változtatni. Ez vádaskodást és másokra mutogatást szül, reaktív nyelvhasználatot eredményez, és olyan érzést kelt, mintha mások határoznák meg a sorsát.

Így végül a befolyásolási körük csökkenni kezd, hiszen elhanyagolják azokat a területeket, amelyeken tényleg tudnának változtatni.

A problémáknak 3 csoportba sorolhatók:

1. Közvetlen ráhatás — saját viselkedésünkkel kapcsolatos problémák
2. Közvetett ráhatás — más emberek viselkedésével kapcsolatos gondok
3. Ráhatás hiánya — ekkor semmit sem tehetünk (pl.: múltunk)

Az első kategóriát szokásainkon keresztül oldhatjuk meg. Ide tartozik az első 3 elv.

A második kategóriát a befolyásolási módszereinket keresztül oldhatjuk meg. Ide tartozik a következő 3 elv.

A harmadik kategória pedig mindössze az arckifejezésünk változását igényli. Mosolyogjunk, őszintén és békésen fogadjuk el a helyzetet, tanuljunk meg együtt élni vele – még ha nem is tetszik. Ekkor nem adjuk át a hatalmat a gondoknak.

„Uram, adj bátorságot, hogy megváltoztassam azokat a dolgokat, amelyeket meg kell változtatnom; adj derűt, hogy elfogadjam azokat, amelyeket nem tudok megváltoztatni; és adj bölcsességet, hogy a kettőt meg tudjam különböztetni.” — Anonim Alkoholisták imája.

Viselkedésünket elvek irányítják.

• Ha ezekkel összhangban élünk, pozitív következményekre számíthatunk
• Ha megsértjük őket, negatív következményekre számíthatunk

Megválaszthatjuk a reakciónkat, de ezzel a következményt is megválasztjuk.

A negatívokat nevezzük hibáknak. Ezek nagyon hasznosak — minél hamarabb be kell őket ismerni, és kijavítani, majd végül tanulni belőlük, hogy legközelebb elkerüljük őket.

Ha megmar egy kígyó, mi pedig bosszút szeretnénk állni, akkor csak azt érjük el, hogy a méreg felszívódik, és végez velünk. De ha azonnal elkezdjük a méreg kiszívását, túlleszünk rajta.

A proaktivitás lényege: Mennyire tartjuk be a magunknak és másoknak tett ígéreteinket.

Először érdemes csak 30 napig kipróbálni (házasságodban, családodban, munkahelyeden):

• Tegyél kis fogalmadakat, aztán tartsd is meg őket
• Ítélkezés helyett mutass utat
• Kritizálás helyett mutass példát

Legyél a megoldás, ne a probléma.

2. szokás: Tudd előre, hová akarsz eljutni!

Alkoss képet, képzetet és paradigmát életed végéről — képzeld el, mit mondanak majd rólad a temetéseden.

Így minden kisebb időintervallum (napi, heti, havi, éves viselkedés és célok) összevethető lesz az egésszel. 

Látni fogod, mi az ami valójában számít. Ezt pedig tartsd mindig a fejedben, világosan!

Emellett pedig a sikerességet a saját értelmezésed szerint fogod felfogni, ami a boldogság egyik legjobb módja!

Iránymutatásra, célokra és jó légkörre van szükségünk az élet minden területén. Gyereknevelésben sokan irányítás, hatékonyság és szabály szerint fegyelmeznek, pedig az előző 3 sokkal jobb.

Személyes küldetési nyilatkozat: Írd meg, hogy:

1. Milyen akarsz lenni (jellem)
2. Mit akarsz tenni (szolgálat és teljesítmény)
3. Milyen értékek, elvek alakítják a létedet és tetteidet

Egy példa a szerzőtől:

• Először otthon legyél sikeres.
• Keresd Isten segítségét, és igyekezz kiérdemelni.
• A becsület nem eladó.
• Sose feledkezz meg mások érdekeiről.
• Hallgasd meg mindkét oldalt, mielőtt ítélkezel.
• Kérd ki mások tanácsát.
• Mindig védd meg a távollévőket.
• Légy őszinte, de határozott.
• Minden évben szerezz jártasságot valami új dologban.
• A holnapi tennivalódat ma tervezd meg.
• Használd ki a várakozás idejét.
• Őrizd meg a pozitív hozzáállásodat.
• Soha ne hagyjon el a humorérzéked.
• Tarts rendet a lelkedben és a munkádban egyaránt.
• Ne a gondoktól félj, inkább attól, hogy nem tudsz rájuk kreatív, építő és javító jellegű válaszokat adni.
• Könnyítsd meg a beosztottaid sikereit.
• Kétszer annyit figyelj másokra, mint amennyit beszélsz.
• Minden képességeddel és erőddel az előtted álló feladatra összpontosíts, és ne a következő feladatod vagy az előléptetésed miatt aggódj.

Kell egy mag, amit nem érint a változás — belső állandóság: 

• ki vagyok 
• mit akarok 
• mit értékelek 

Ezek mindig ott leszenk, nem válnak el tőlünk, nem lépnek le a legjobb barátunkkal, nem állítanad csapdát, nem függnek mások viselkedésétől, a környezettől, a divattól, és örök életűek.

A folyamat éppen olyan fontos, mint a végeredmény.

Éppen ezért újra és újra írd át a személyes küldetési nyilatkozatodat, ezáltal alaposan átgondolod, és viselkedésedet összehozod a meggyőződéseiddel.

A helyes viselkedést és a személyes küldetési nyilatkozatot jó megerősítéssel tehetjük magunkévá vagy másévá. A jó megerősítésnek öt alapvető kelléke van:

1. Személyes
2. Pozitív
3. Jelen idejű
4. Vizuális
5. Érzelmi

Pl.: Nagyon elégedett vagyok (jelen idejű, érzelmi) azzal, hogy bölcsen, szeretettel, határozottan és önfegyelemmel (pozitív) reagálok (személyes), amikor a gyerekeim helytelenül viselkednek.

Ezután érdemes vizualizálni az elképzelt eredményt (minél részletgazdagabban, valósághűbben), például elképzelni, ahogy a gyerekünk felbosszant, de mi a szokásos dühkitörés helyett szeretettel, önfegyelemmel és kedvességgel oldjuk meg a helyzetet — ez lesz a forgatókönyv, amikor tényleg előfordul a helyzet.

Kutatások bizonyítják, hogy a legtöbb bajnok sportoló, vagy más sikeres személy vizualizálja a győzelmet még a verseny előtt, így az elméjükben már megtapasztalják a sikert, mire a versenyhez érnek.

A lényeg: ki kell alakítani a belső komfortzónát, újra és újra lejátszani a fejünkben, mígnem ha a valóságban is előjön a szituáció, már kényelmesen és otthonosan fogjuk magunkat benne érezni.

A test és az elme összehangolására az egyik legjobb módszer a légzőgyakorlatok (pl.: meditáció), míg a tudatos és tudattalan elménk közötti kapcsolat kialakításához az írás a legjobb (pl.: blog).

Érdemes családi küldetésnyilatkozatot is csinálni, hiszen az ember közösségi lény, és a közösség alapja a családunk. A szervezetek, cégek számára is kell, hogy legyen egy.

Fontos, hogy részvétel nélkül nincs elkötelezettség, ezért a küldetésnyilatkozatot – mind a család, mind a cégek esetében – együtt kell megírni az alaptagokkal, hiszen mások céljai nem motiválnak minket, csak ha mi is részt veszünk azok kialakításában.

3. szokás: Először a fontosat!

Ez a szokás az 1. és 2. szokás megvalósítása és valóra váltása.

Ehhez azonban hatékonyan kell menedzselnünk a teendőket, és a fontos dolgokat kell első helyre tennünk. Ez fegyelmet és végrehajtást követel.

E.M. Gray egész életében a sikeres emberek közös vonásait kutatta. Amire jutott: nem a szorgalom, a kemény munka, a szerencse vagy a kiváló kapcsolatrendszer a közös pont – bár ezek is fontosak. A legfontosabb tényező nem más, mint a fontos dolgok előtérbe helyezése, a priorizálás és fókuszálás.

A sikeres ember megteszi azt is, amit a sikertelen nem szívesen. A sikeresek sem szívesen teszik meg ezeket, de alárendelik ellenérzésüket a célnak.

A 2. szokásnál meghatározott cél követése, a küldetéstudat áll a háttérben.

A lényeg nem az “igen”, hanem a sok nem-fontos dologra kimondott “nem”.

Az értékeknek kell irányítaniuk, és nem az adott pillanat hangulatának.

Egy-egy tevékenységet két tényező határoz meg:

1. Fontosság
2. Sürgősség

Ez alapján pedig felrajzolható egy keretrendszer, amelyet időgazdálkodási mátrixnak neveznek.

A sikeres emberek távol tartják magukat a 3. és 4. negyedtől, míg a sikertelen emberek ezekben élnek. Ez utóbbi a reaktivitás.

Emellett a sikeresek az első negyedet is korlátozzák, és a második negyeddel foglalkoznak több időt — tehát előre dolgoznak, és nemet mondanak minden nem-fontos dologra. Ez a proaktivitás lényege! 

A legjobbnak nem a rossz az ellenfele, hanem a jó. Ugyanis sokan megelégszenek a jóval, ezért sosem válnak kiválóvá.

A sikertelen emberek (mivel a harmadik és negyedik negyedben vannak), ezért napi célokat tűznek ki — ez inkább tűzoltás lesz, mintsem tudatos tervezés.

A sikeres emberek ezzel szemben heti tervezést készítenek, mert ez még nem túl hosszú ahhoz, hogy valami átírja a tervünket, de nem túl rövid ahhoz, hogy ne lássuk a közeljövőt.

Delegálás: a feladatok megfelelő kiosztása valószínűleg a leghatásosabb tevékenység a világon. Azzal kell foglalkoznod, amihez értesz és a legfontosabb, hogy te magad csináld – minden más feladatot oda kell adnod másnak, vagy nemet kell rá mondanod.

Kézi vezérléses delegálás:

Ne irányíts, mert nem tudsz több embert egyszerre. Inkább írd körül a feladatot, és bízd a másik ember öntudatára, képzelőerejére, lelkiismeretére és szabad akaratára. Ne azt mondd meg, hogyan csinálja, hanem hogy mi legyen a végeredmény.

Feladatgazda típusú delegálás:

Módszerek helyett az eredményekre összpontosít. Mindenki úgy jut el odáig, ahogy szeretne, de mindenki felelős is érte. Kezdetben lassabb, mint a kézi vezérléses delegálás, de hosszútávon sokkal hatékonyabb. Alapja a kölcsönös megértés és elkötelezettség.

A bizalom a legmagasabb szintű ösztönzés. De ez sok idő és türelem, és nem helyettesíti a szükséges képzést és fejlesztést — ezeket is fel kell növelni a bizalom szintjére.

PÉLDA: Nem az a cél, hogy te rakd rendbe a gyerekszobát, pedig sokkal szebben ki tudnád takarítani, mint gyermeked. Az sem a cél, hogy minden lépését figyeld és irányítsd. A cél az, hogy egy idő után ő maga is el tudja végezni a feladatot – nélküled. Ez eleinte lassú, nehéz folyamat, nem megy egyik napról a másikra. De a befektetés hosszú távon megtérül!

Közös győzelem

Eredményes kölcsönös függést csak a valódi függetlenség alapjára építhetünk. Az egyéni győzelem megelőzi a közös győzelmet.

A matekban például ha egyenleteket akarunk megoldani, előbb meg kell tanulnunk egyesével a négy alapműveletet (összeadás, kivonás, szorzás és osztás) és csak utána jöhetnek az összetettebb dolgok.

Az érzelmi bankszámla: A kapcsolatban felhalmozott bizalom, avagy mekkora a másik emberrel kapcsolatban a biztonság érzetünk.

Ha valaki betéteket helyez el a veled fenntartott érzelmi bankszámlán udvariasság, kedvesség és őszinteség formájában, és betart mindent, amit ígér neked — az egyenlege pozitív lesz.

De ha rendszeresen udvariatlan lesz, nem értékeli a teljesítményedet, mellőz, önkényeskedik, visszaél a bizalmaddal, fenyeget – a bankszámla egyenleg elfogy.

Ez alapján a 6 legfontosabb betét:

1. A másik megértése
2. Odafigyelés az apró dolgokra
3. Az ígéretek megtartása
4. Az elvárások tisztázása
5. Személyes feddhetetlenség
6. Kivét esetén őszinte bocsánatkérés

1. A másik megértése

Az egyik legfontosabb betétfajta, amivel az érzelmi bankszámlát feltöltheted.

Ez ad kulcsot az összes többi betéttípushoz — amíg valakit nem értesz meg, addig azt sem tudhatod igazán, mi minősülhet vele kapcsolatban betétnek.

A másik ember számára fontos dolgok legyenek annyira fontos számunkra is, mint amennyire a másik ember az.

2. Odafigyelés az apró dolgokra

Így mutatjuk ki, hogy megértettük a másikat, és hogy az eszünkben van — még akkor is, amikor éppen nem vagyunk egy helyen.

3. Az ígéretek megtartása

Szegd meg egyszer az ígéreted, a másik nem felejti el.

Szegd meg kétszer, és többé nem hisz már neked.

4. Az elvárások tisztázása

A legtöbb probléma a kapcsolatokban a kimondatlan elvárások miatt van.

Ha elvárásaid vannak, tudasd a másikkal. De a legjobb, ha elvárás nélkül, feltétlenül szeretitek egymást.

A szerepek tisztázása is hasonlóan fontos!

5. Személyes feddhetetlenség

Magában foglalja a tisztességet, de túl is mutat rajta. 

Tisztesség: igazat mondunk, szavainkat a valósághoz igazítjuk.

Áljjuk a szavunkat, és eleget is teszünk a velünk szemben támasztott elvárásoknak.

Ez erős jellemet és nyíltságot igényel főleg önmagunkkal, de az élettel szemben is.

A feddhetetlenség legfontosabb megnyilvánulása: a távollévők érdekeinek következetes képviselete. Tehát sosem kritizálunk mások háta mögött, hiszen a kétszínűséggel nem tölthető fel az érzelmi bankszámla.

6. Kivét esetén őszinte bocsánatkérés

„Sokkal nemesebb dolog maradéktalanul egyetlen embernek szentelni magad, mint szorgalmasan munkálkodni tömegek megváltásán.” — Dag Hammarskjöld (az ENSZ egykori főtitkára).

A problémák remek alkalmat nyújtanak a másik mélyebb megértésére és segítésére. Ilyenkor remekül feltölthető az érzelmi bankszámla egyenlege.

4. Szokás: Gondolkodj Win-Winben (Nyer-Nyerben)!

Nem a te utad, nem is az enyém, hanem egy jobb, magasabb szintű út.

A nyer-veszítnél egy valaki mindig nyer, de sajnos a másik kárára. Minél többet nyerek, annál többet veszít a másik.

Az oktatási rendszerünk lényege sajnos a versengés, nem pedig az együttműködés. Sőt, az együttműködés manapság = csalás. Pedig a legtöbb dolog, amit el szeretnénk érni, azon múlik, hogy mennyire tudunk összefogni másokkal.

Ezért a nyer-nyer a legjobb. Néha muszáj nyer-veszít módszert alkalmazni (pl.: sport). De a veszít-nyer is működik, ha meg szeretnénk erősíteni a másik személyét.

A helyes választás tehát mindig az adott helyzet függvénye.

Amikor egyik sem jó nekünk, akkor lép életbe a B terv: nincs alku. Nincs közös munka, nincs szerződés. Inkább ez, mint egy rossz megállapodás. Ha számítunk erre az opcióra is, sokkal kötetlenebbül fogunk tárgyalni, hiszen nem kell arra törekednünk, hogy létrejöjjön az egyezség.

Az emberek nagy része fekete-fehérben látja a világot. Aki kedves, az nem kemény, stb.

A legtöbb esetben azonban nem az emberekben, hanem a rendszerben van a probléma. Ha jó embereket rossz rendszerbe helyezel, rossz eredményeket kapsz. Ha a növény nem növekszik, az nem az ő hibája, hanem a miénk, hiszen nem locsoltuk.

Hogyan alakíts ki nyer-nyer helyzeteket?

Első lépés: Másik szemével nézd a problémát. Értsd meg őszintén a szempontjait és az érdekeit.

Második lépés: Határozd meg a legfontosabb kérdéseket és a felek fő szempontjait.

Harmadik lépés: Határozd meg, mely eredmények jelentenének teljes mértékben(!) elfogadható megoldást.

Negyedik lépés: Határozd meg az új lehetőségeket, amelyek a harmadik lépésben meghatározott eredményekhez vezetnek.

5. szokás: Először érts, aztán értesd meg magad!

Gyakran fejest ugrunk a dolgoba — egyből tanácsot adunk, pedig még meg sem értettük a másikat.

Ez a legfontosabb alapelv az interperszonális kapcsolatokban, ez a kommunikáció kulcsa.

A legtöbben nem azért hallgatják meg a másikat, hogy megértsék – sokkal inkább azért, hogy aztán válaszolhassanak. Vagy beszélnek, vagy arra készülnek, hogy beszélhessenek.

A fizikai létfenntartás után az ember legfontosabb szükséglete a pszichológiai létfenntartás: 

• Megértsék
• Megerősítsék
• Igazolják
• Elismerjék

Ha ezt az igényét kielégíted (odafigyeléssel), akkor utána már foglalkozhatsz befolyásolással, problémamegoldással és tanácsadással.

Ennek a szokásnak a második fele ugyanis a megértetésről szól – ugyanolyan fontos, mint az első fele.

Az ókori görögök három egymásra épülő fogalma:

1. Éthosz — személyes szavahihetőség, feddhetetlenség, hozzáértés, a másokban keltett bizalom és érzelmi bankszámla.
2. Pátosz — empatikus oldal, vagyis az érzés. Összhangban vagy a másik személyes közlendőjének érzelmi töltetével.
3. Logosz — logika, érvelés.

Ezzel a három fogalommal adhatod elő hatékonyan az álláspontodat.

Jellem, kapcsolat, logikus mondanivaló.

A legtöbb ember rögtön a tárgyra tér, és megpróbál meggyőzni. Pedig először bizalmat építesz, majd átérzed, és csak utána beszélsz.

A hatékony javaslat:

• A másik fejével gondolkodsz, az ő szemével nézed a világot
• A mondanivalód egyszerű
• Alaposan ismerteted a neki szimpatikus alternatívát (ahogy még ő maga sem tudná)
• Vizuálisan is bemutatod

Ne találd ki előre a javaslatot, hiszen a másik megértése közben jelentősen át fog alakulni.

Olyan ötleteket fogsz előadni, ami minden ismert tényt, körülményt és érzést figyelembe vesz.

6. szokás: Teremts szinergiát!

A szinergia az egész életünk legmagasabb rendű tevékenysége (az összes többi szokás együttes megnyilvánulási formája).

Mi az a szinergia? Az egész több, mint a részek összessége. Nem csak a részek léteznek, hanem a részek egymás közötti kapcsolata is saját részt képez – nem is akármilyet!

A természetben mindenhol megtalálható a szinergia:

• Két növény egymás mellé ültetésekor gyökerük összefonódik, és együtt sokkal jobban fellazítják a talajt, mint azt külön-külön tennék
• Két deszkát egymásra raksz, sokkal több súlyt elbírnak, mint annak a kétszerese, amit egyenként meg tudnak tartani

1+1 nem egyenlő 2-vel — inkább 3, vagy még több.

Hogyan alakítható ki szinergia?

A középső szinten a tiszteletteljes kommunikáció: szellemileg megértik egymást, de nem empatikusan. Nem látják a másik álláspontját.

PÉLDA: Ha olyan valaki mond neked ellent, akiben bízol és felnézel rá, ezt kell gondolnod: “Ha egy olyan intelligens, jól képzett és elkötelezett ember, mint amilyen te vagy, nem ért velem egyet, akkor az ellenvéleményedben kell, hogy legyen valami, amit nem értek, pedig értenem kellene. Jobban meg kell ismernem a nézőpontodat.”

Működőképes ez is, de nem nyitja meg a szinergia által nyújtott hatalmas kreativitási potenciált.

Ezzel szemben a szinergiánál nem a probléma ellentétes végein képzelik el magukat a felek, hanem együtt vannak, ugyanazon az oldalon:

1. szemügyre veszik a problémát
2. megértik a szükségleteket
3. egy harmadik lehetőség kidolgozásával gondoskodnak a 2-es pont kielégítéséről

Akinek nincs meg a belső biztonsága (nem belülről, saját magán kezdte az építést):

• úgy vélik, hogy a világnak hozzájuk kell alkalmazkodnia
• fontos számukra, hogy hasonló gondolkodású emberekkel vegyél körül magukat
• másokat a saját képükre akarnak formálni
• nem veszik észre, hogy a kapcsolat attól lesz erős, ha egy másik nézőpont is van benne

Egyformaság, azonosság nem egyenlő az egységgel. Az egység = egymást kiegészítő részek összessége. Tehát a szinergia lényege a különbségek értékelése. Ha két embernek mindig azonos a véleménye, az egyikük felesleges.

Ha mindig csak a saját tapasztalatainkra hagyatkozhatunk, akkor állandó adathiányban leszünk.

Nem szabad mást a saját képünkre formálnunk!

PÉLDA: Az állatok egyszer arra az elhatározásra jutottak, hogy iskolát alapítanak.

A tanterv futásból, mászásból, úszásból és repülésből állt.

A kacsa kitűnőnek bizonyult úszásban (még a tanáránál is jobb volt), és repülésből is nagyon jó osztályzatokat szerzett – de futásban sajnos gyengécske volt. Hogy felzárkózhasson a többiekhez, fel kellett hagynia minden mással.

Addig erőltették a dolgot, míg végül az úszóhártyás lába annyira kisebesedett, hogy úszásban is visszaesett a teljesítménye.

Az átlagos tudás (mindenben) viszont megfelelt az iskola követelményeinek, ezért senki nem akadt fenn a részleteken — kivéve a kacsát.

A szinergia nagy része a befolyásolási körödön belül található. Mindig törekedhetsz szinergiára, még ha a környezeted ellenséges is.

Megújulás

7. szokás: Élezd meg a fűrészt

Létezett egy favágó csapat, ahova új tag érkezett. A kis satnya legény egyáltalán nem nézett ki favágónak. A többiek cukkolni kezdték, mire ő kihívta a csapat legjobb favágóját, a kolosszus, hegynek kinéző Szergejt. Mindenki kacagásban tört ki, volt, aki majdnem megfulladt a nevetéstől. Szergej elfogadta a kihívást.

A verseny délben kezdődött másnap, és este 6-ig tartott — az nyert, aki ez idő alatt a legtöbb fát vágta ki.

Amikor elérkezett az idő, Szergej nekiugrott a fáknak, és úgy vágta bele fejszéjét, hogy azt még kilométerekkel arrébb is hallani lehetett. Már majdnem kivágta az első fát, mikor az új tag még sehol sem volt. Jött a második, a harmadik, és a negyedik is.

Már 4 múlt, és Szergej még magához képest is nagyon gyors tempóban vágta a fákat. Végül elmúlt 5 óra is, amikor a csenevész férfi megérkezett.

Mindenki lezártnak tekintette a versenyt, de az új tag elkezdett vágni. A közönség nem hitt a szemének: amit Szergej óriási erővel és 100 csapásból vágott ki, annak elég volt 8-10 csapás is a sovány férfitól. 

Kidőlt az első fa, majd jött a második, az ötödik, és a tizedik is.

Amikor véget ért a verseny, a férfinak kétszer annyi kivágott fája volt — és még csak el sem fáradt.

A csapat arcára ráfagyott a mosoly.

A hihetetlenül fáradt és verejtékben úszó, a lihegéstől beszélni alig tudó Szergej feltette a nagy kérdést: “Ezt mégis hogy csináltad?”.

A csenevész férfi válasza a következő volt: Amíg te nekiláttál a munkának tompa eszközzel, én a fejszémet éleztem.

Ez a szokás teszi lehetővé a másik hat alkalmazását.

A megújulásnak 4 dimenziója van:

A legfontosabb fejszénk, amit meg kell éleznünk: mi magunk.

Ez a legértékesebb beruházásunk az életben, és időről időre újra meg kell magunkat élezni.

A fizikai dimenzió: 

A testmozgás nem csak fizikai, kihat a többi dimenzióra is.

Szükséged van állóképességre: Aerobik, hogy a szíved minél több vért tudjon keringetni a testedben.

Szükséged van rugalmasságra: Bemelegítés és nyújtás, hogy minél lazábbak legyünk.

Szükséged van erőnlétre: Súlyzós munka, ahol az izmok ellenállásba ütköznek.

A lelki dimenzió:

Ez életed magja, az értékrended iránti elkötelezettséged.

Nagyon eltérő módszerekre lehet szükséged: van, akinek a Biblia ad ihletet, van, akinek a szépirodalmi remekművek. Másoknak a természettel való kapcsolat vagy a meditáció.

Meg kell találnod, hogyan tudsz kapcsolatba kerülni életed meghatározó középpontjával (magadban) — ez pedig védőhálót nyújt minden más fölé. A küldetésnyilatkozat ezért fontos.

„Az élet legnagyobb csatái a hétköznapokban zajlanak, a lélek csöndes zugaiban.” — David O. McKay (vallási vezető)

Az értelmi dimenzió:

Nincs jobb módja az 1) információszerzésnek és a 2) szellemi horizontunk tágításának, mint az olvasás.

Szellemi fűrészünk megélezésének másik hatásos módja az írás. Ez ugyanis növeli tisztánlátásunkat, tudatosságunkat, fogalmazási képességeinket.

A társas/érzelmi dimenzió:

„Ha úgy bánsz egy emberrel, amilyen, akkor nem is fog megváltozni. Ha olyan emberként bánsz vele, akivé lenni tud és akar, akkor olyan lesz, amilyennek lennie kell.” — Goethe

A lényeg, hogy egyensúlyt kell teremteni mind a 4 dimenzióban!

A dimenziók nem csak egyénileg, de családban, szervezetekben is léteznek.

Minden dimenzió hatással van a többire, ezáltal sosem csak egyetlen dimenziót újítunk.

Gondoljunk csak vissza az időgazdálkodási mátrixra. A dimenziók alapja a mindennapi egyéni győzelem. Érdemes legalább napi 1 órát tölteni a 4 dimenzió megújításával. Ez a második negyedben töltött idő lesz (fontos, de nem sürgős). Ha sikeres akarsz lenni, nem foglalkozhatsz a 3. és 4. negyeddel, de még az elsővel sem sokat.

„Nem játszhatsz a benned lakó állattal úgy, hogy ne válj te magad is teljesen állatiassá; nem játszhatsz a hamissággal úgy, hogy közben megőrzöd az igazságot; a durvasággal úgy, hogy megmaradjanak emberi érzéseid. Aki rendben akarja tartani a kertjét, nem különít el egy parcellát a gyomnak.” — Dag Hammarskjöld

Aki a saját gondolatai szövetének megváltoztatására nem képes, az a valóságot sem tudja megváltoztatni, ennélfogva képtelen a fejlődésre.

A könyvben említett problémákkal mindannyian küzdünk — de ez a küzdelem nemes és fontos.

Az integritás a lojalitás legmagasabb formája: azt jelenti, hogy az alapelvek, nem pedig az emberek, szervezetek vagy akár a család lesznek az első számú szervező erő az életedben. Ne legyél lojális egy csoporthoz, ami mást csinál, mint amit helyesnek tartasz.

Ha másban akarsz lojalitást kiváltani (pl.: házastárs), kezdd az integritással (magaddal).

Jobb, ha bíznak benned, mint ha szeretnek. A bizalom ugyanis általában a szeretetet is magával hozza.

Mindig azt hisszük el a legkönnyebben, amire a leginkább vágyunk. Ez az élet egyik legnagyobb csapdája.